Bemutatkozás

A nevem Balog János. Fiatal korom óta vonzottak a régi tárgyak és ez a rajongás a mai napig tart. Mindig is láttam, látom bennük a készítőjük munkáját, szándékát, hogy azokat magának, vagy valaki másnak készítette. Megkönnyítve velük a mindennapi munkát, életet, vagy talán mások is létrehoznak velük valami maradandót. De lehet, hogy az alkotó „csak” dísztárgyként vagy ajándéktárgyként kívánt örömet okozni, dekorációnak szánta egy lakásba, otthonba. Ezt nem csak az egyedi tárgyak „üzenik” hanem a szélesebb körben elérhető sokszorosított dolgok is. Azokat is valaki kigondolta, megtervezte és az első darabot elkészítette. Ezek a tárgyak is hosszú évekig „szolgáltak” valakit. A tárgyak mesélnek készítőikről, használóikról. Ki mennyire gondos kézzel készítette őket, mennyire vigyázott rájuk. Ha valóban mesélni tudnának, sok érdekes dolgot tudnánk meg saját, vagy más népek történelméről, mindennapi életük apró momentumairól. Valahol ezek a gondolatok vonzottak mindig is a régi tárgyakhoz.

Időt és energiát nem sajnálva rengeteget olvastam e témában, hogy minél jobban szélesítsem a látókörömet, mélyítsem az ismeretanyagomat. Ha időm engedte bolhapiacokra jártam, keresgéltem az interneten. Néhány évvel ezelőttig ez a rajongás csak hobbi szinten működött, teljesen más területeken éltem a mindennapjaimat. Pár éve viszont váratlanul a sors elém sodorta a lehetőséget, hogy elkezdhessek komolyabb szinten is foglalkozni a hobbimmal. Ehhez komolyabb tudásanyagra volt szükségem, úgyhogy elkezdtem szakirányú iskolát végezni. Közben lehetőségem volt a családommal hosszabb időt külföldön tölteni. Itt is nagy szenvedéllyel jártam a bolhapiacokat, régiségboltokat, aukciókat. Sok szép tárgyat hoztam haza és sok értékes kapcsolatra tettem szert. Azóta is rendszeres visszajárók vagyunk, hogy mindig új és érdekes dolgokkal színesítsem az itthoni kínálatomat.

A korai, elég szerteágazó gyűjtői szenvedélyemet, az idővel bővülő ismeretanyagom hatására próbálom letisztítani. Ma már főként a két világháború közötti hazai keramikusok színes, könnyed, vidám munkáit keresem. Arra törekszem, hogy az ismert nevek (Rahmer,Komlós, Szécsi, Izsépy) mellett a kevésbé ismert nevek (S.Kepes Ágnes, Berkovits Anna, Eschenbach Jenő, Kende Judit, Cséfalvay és még sorolhatnám) munkáit is felkutassam. A híres nagy keramikusok (Gádor,Gorka, Kovács Margit, Kiss Roóz Ilona) műveiből is igyekszem néhány szép darabra szert tenni. Az előbbieken kívül nagy tisztelője vagyok Zsolnay Vilmos folyton kísérletező, újító munkásságának. Rendkívüliek az eozin mázzal végzett kísérletei, melyek méltán tették világhírűvé. De nem kisebb az érdeme a fiának a formavilágban véghezvitt újításainak, melyek a századforduló utáni hihetetlen szépségű szecessziós, vagy art deco díszműáruban teljesednek ki.

A korszakok közül talán az Art Deco van a legnagyobb hatással rám. A művészetek minden területén tudtak szokatlan, kiemelkedőt, maradandót alkotni. Szeretem az olykor egyszerű, letisztult minta és formavilágát, mely a mai napig nem tűnik elavultnak, réginek. Tetszik az az életigenlés, vidámságra, jobb és gondtalanabb életre vágyás, melyet a kor közvetített, üzent. A művészeteken keresztül akarták elfelejteni az I.V.H. minden borzalmát és ez egy igen szokatlan, szabad, formabontó időszakot eredményezett a művészetek idővonalán. Sajnos ugyanakkor elég rövidet is.

Munkámmal nem csak a gyűjtői szenvedélyemet szeretném kiszolgálni. A célom ezen túl, hogy megőrizzük múltunk tárgyi emlékeit. Az oldalamon ezért elég szerteágazó kínálatot próbálok nyújtani az elmúlt 100-150 év hazai és külföldi tárgyaiból. Hiszen rajtuk keresztül tiszteleghetünk elődeink munkája előtt. Találjunk otthonunkban méltó helyet nekik, legyen az akár még funkcionális vagy már „csak” dísztárgy. A párommal próbálunk új értelmet, új esélyt adni már nem használható, mára funkciót vesztett tárgyaknak. Egy-egy jól kiválasztott, vagy újra gondolt darab egy egész szobát felöltöztet, hangulatot, érzelmeket közvetít. Ránézve kicsit megnyugtat, lelassít, elgondolkodtat, talán emlékeket elevenít fel. Ezekre a pillanatokra hiszem, hogy mindenkinek szüksége van ebben az egyre rohanó, gyorsuló világban.